Balinka község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Móri kistérség
Lakosság: 1002 fő
Terület: 18.61 km²
Népsűrűség: 53,84 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 22

Fekvése

Fejér megye északi szélén, a Bakony keleti peremén fekszik. A község határa hullámos dombvidék. Északon a Vértes-hegység, keleten és délen a Bakony mellári fennsíkjának mészkő- és dolomitgerincei zárják le. A környék legmagasabb pontja a Hársas-hegy. A községen két patak is keresztülhalad, az egyik a Bakonycsernyéről Balinkán át Fehérvárcsurgóig folyó Gaja, míg a másik egy Mór-Bodajk irányú kisebb patak. A kettő Székesfehérvár előtt, Szárazrétnél egyesül. Az évi közepes csapadékmennyiség a községben 656 mm. Nagyobb felhőszakadásokkor és a koratavaszi hóolvadás alkalmával a patakok kis szelvényük miatt a nagy mennyiségű vizet nem tudják összegyűjteni és nagy területeket árasztanak el. A bányából kiemelt vizek elvezetése is ugyanezen patakmederben történt.

Balinka egészen 2003-ig bányászközségnek számított, (a térségben már 1842-ben szénkitermelő aknát nyitott a gróf Szapáry család), ekkor zárták be ugyanis az egykor a lakosság zömének munkát (és fűtőanyagot) adó utolsó környékbeli széntelepet is. A gyönyörű környezetben álló település azóta túristaparadicsommá fejlődött, az elhagyott bányászlakásokból pedig a természetjárók kulcsosházakat alakítottak ki.

Története

Balinka és környéke már a vaskor-ban is lakott hely volt, de a rómaiak is megtelepedtek itt. A Gaja patakon épített hatalmas duzzasztógátaikat a régészek tárták fel, a település közelében.

A település nevét az oklevelek már 1187 körül említik. Egy 1193-ban kelt oklevél nevét Boynka alakban írta, 1230-ban Boinka, 1232-ben Boyanca, 1275-ben Boyonka néven van írva.

1187-ben a település királyi várbirtok volt, ekkor Eufrozina királyné adott itt egy eke földet a fehérvári kereszteseknek.

1193-ban Eufrozina királyné adománylevelét III. Béla megerősítette.

1230-előtt II. András király adta a falut a Csák nemzetség-beli Miklósnak,de 1230-ban Béla hg. mint felesleges adományt visszavette tőle.

1228-ban,és 1231-ben Miklós másik itteni, Moys nádortól vásárolt földjét fiára Izsák-ra hagyta.

1232ben Miklós II. András király-tól megkapta azt a balinkai részt, amelyet előzőleg a király Basileus fiának Gergely-nek adott, s amelyet minden oldalról a keresztesek földje határolt.

1275-ben az oklevelek Balinkát Eszély-jel írják határosnak.

A település a török időkben elnéptelenedett.

A XVII. század-ban a Szapári család birtokába került, akik a falut németekkel telepítik be.

A falu környékén az 1800-as évek közepén kőszenet találtak. A kőszénbányászat a lakosságnak hosszú időre megélhetést biztosított.

A faluban a bányászat megszűnése után élénk túrizmus fejlődött ki, a Gaja patak völgyének és szurdokainak szépségei nagy vonzerővel bírnak a túrizmusra.

Források

Dl. 27, Dl. 929, Győrffy Gy.: Fejér várm.

Nevezetességei

Gaja patak völgye és szurdokai.

Következő községek

További községek